A Világbank kikényszeríti a méregdrága megújuló energiák használatát


Hogyan tartja a Világbank szegénynek a szegény népeket? – teszi fel a kérdést címében a The Spectator magazin internetes száma.

Gazdasági gyarmatosító politikája rákényszeríti a megújuló energiákat egy szabadkozó, de nagymértékben reménytelen fejlődő világra.

Mi az álláspontja a Világbanknak? Önök talán úgy gondolnak rá, ha egyáltalán gondolnak rá, mint egy jóságos intézmény, egy egyfajta óriási, multilaterális segélyügynökség, akinek az a dolga, hogy fizetőképességet hozzon a fejlődő nemzeteknek és segítse őket kinőni a szegénységből?

Nem sokkal ez előttig valóban ez volt a funkciója. A Nemzetközi Valutaalappal együtt hozták létre az 1944-es Bretton Woods-i Értekezleten, s a bank tetemes munkát végzett korai éveiben, hogy segítsen az országoknak – mint pl. Franciaország – talpra állni a háború után, később pedig hogy megadja az éltető magként szolgáló pénzt főként a harmadik világbeli országoknak, ami ahhoz volt szükséges, hogy segítsen odavonzani a befektetőket a kockázatos tőkeberuházásokhoz. A befektetésekre gyakorolt sokszorozó hatása rendkívüli lehet. 2013-ban a Világbank 40 millió dollárt adott Koszovónak egy barnaszén erőmű megépítéséhez. Ez megadta a pozitív jelzést, ami ahhoz volt szükséges, hogy bátorítsa a magánszférát a tőkealapozás további 1,960 millió dollárral történő kiegészítéséhez.

Lenyűgöző. Kivéve, hogy nem ez az, amit a Világbank most művel. Nem fog több barnaszén tüzelésű erőművet megfinanszírozni, mert azok nem tiszták és zöldek. Ehelyett azt akarja a fejlődő nemzetektől, hogy karolja fel az időszakos, megbízhatatlan és őrült mód költséges megújuló energiákat, mint a szél és a nap, ami egy küldetés része –  ahogy azt a korábbi ENSZ főtitkár, Ban Ki-moon körvonalazta – hogy ’legyőzzék a szegénységet és megvédjék a bolygót’. Valójában azonban ez egyik célkitűzést sem fogja elérni.

Nézzük meg Nigériát, aminek fővárosa, Lagosz átvette Kairót, mint Afrika legnagyobb városát, melynek elektromos hálózata azonban olyan csekély energiát termel, hogy a gazdaság főként a magán (szemetes és szennyező) dízelgenerátorokon nyugszik. Nigéria Nemzeti Elektromos Hatóságát (NEPA) pedig úgy ismerik, mint ’Soha Ne Számíts Áramra, Kérlek Mindig Gyújts Gyertyát’. A teljes és részleges elsötétítések közkeletűek, mivel a szubszaharai afrikai övezetben fekszik, s a gazdaságot terhelő költségek hatalmasak. A helyi mobilszolgáltató MTM, aminek 62 millió előfizetője van, működő kiadásának 70 százalékát dízelolajra költi, hogy hálózatát folyamatosan energiával tudja ellátni. 

Ezt mondja Nigéria pénzügyminisztere, Kemi Adeosun: ’Mi szénerőművet akarunk építeni, mert egy szénnel megáldott ország vagyunk, s mégis energiaproblémánk van. Így nem kell lángelmének lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, annak lesz értelme, ha egy szénmeghajtású erőművet építünk. Azonban blokkolnak bennünket, mert az nem zöld. Ez azonban nem tisztességes, mert nekik egy egész olyan nyugati iparosodottságuk van, amely a széntüzelésű energiára épült.’

Halálbiztosan igaza van, ez nem tisztességes. Az ENSZ folyamatosan a globális igazságtalanság miatt dörömböl s elismeri, hogy a jólét újraelosztása a fenntartható fejlődésre vonatkozó célkitűzései között szerepel. Ugyanakkor azonban gazdasági gyarmatosító politikája rákényszeríti a megújuló energiákat egy szabadkozó, de nagymértékben reménytelen fejlődő világra – ami a legbiztosabb mód annak garantálására, hogy a világ legszegényebb nemzetei azok is maradjanak.

https://bankespenzugyek.blogstar.hu/./pages/bankespenzugyek/contents/blog/43884/pics/lead_800x600.jpg
Megújuló energiák,Szegénység,Világbank
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?